CARLOS

Férfias megjelenésével, széles mosolyával és mediterrán típusával Carlos Marin szinte a latin szívtipró definíciója. Ráadásul ő egy átlagon felüli énekes, egy bariton, aki saját elmondása szerint tenor mentalitással rendelkezik, és rendszerint ő vezeti az Il Divo dalainak végét, az óriási lezárásokat. Az operavirtuóz bandatag, David Miller szerint "Carlosnak van a legnagyobb hangja az Il Divo együttesben." Urs Buhler - aki szintén tenor - teljesen egyetért. "Egyetlen olyan hang sem jön ki a torkán, amely ne lenne tökéletesen a helyén."

Az Il Divo legtapasztaltabb tagja már elmúlt negyvenéves; Carlos 8 éves korában lépett az előadóművészi és énekesi pályára. "A zene olyasvalami, ami mindig bennem volt."- mondja Carlos, aki azt követően kezdett az operaéneklés iránt vonzalmat érezni, hogy látta A nagy Caruso című filmet Mario Lanza főszereplésével. Debütáló albuma "The Little Caruso" címmel jelent meg, a produceri munkálatokért Pierre Kartner (ismertebb nevén Father Abraham) felelt, és a korongon olyan nagyszerű dalok kaptak helyet, mint az "O Sole Mio" vagy a "Granada" című világhírű szerzemények.

Carlost sokoldalú énekes tehetségként emlegetik, és ennek megfelelően karrierje egyszerre több irányban is felfelé ívelt. Televíziós műsorokban adott elő popdalokat, musicalekben játszott főszerepet (Grease, A nyomorultak, A szépség és a szörnyeteg, La Mancha lovagja), operákban lépett színpadra (La Boheme, Traviata, Figaro, A sevillai borbély). "Megvan a hangomban az a lehetőség, hogy amikor szeretném, popdalokat énekelek, amikor pedig operát szeretnék előadni, az is szépen szól." - mondja Carlos. "Az én zenei hősöm Tom Jones és Mario Lanza, úgyhogy modhatjuk, hogy tulajdonképpen egész életemben arra készültem, hogy az Il Divo tagja legyek."

Mindezek ellenére Carlos először visszautasította az Il Divo megkeresését. Éppen Dublinban lépett fel egy operában, amikor a menedzsere (és egyben barátnője) egy meghallgatásra küldte őt, amely ugyanabban a helyiségben volt. "Megérkeztem abba a színházba, ahol előző este léptem fel, és akkor láttam, hogy rengetegen állnak sorba sorszámmal a kezükben. Megkerestem az illetékeseket, elmondtam, hogy Carlos Marin vagyok, és jeleztem, hogy egy privát meghallgatásra jöttem. Odaadtak egy sorszámot és megkértek, hogy töltsek ki egy jelentkezési lapot, majd várjak a soromra. Nagyon csalódott voltam, az operaénekesi önérzetem sérült, így azonnal felhívtam a menedzserem, és megmondtam neki, hogy nem fogok sorba állni." Végül azonban Carlos megnyugodott, és amikor ő következett, egy áriát adott elő a Traviata című operából, valamint az "Impossible Dream" című szerzeményt a La Mancha lovagjából. Louis Walsh a közönség soraiban ült. "Megkérdezték, hogy érdekelne-e a csapatban éneklés, de természetesen azonnal határozottan nemet mondtam, hiszen én operaénekes vagyok! Megkérdezték, hogy van-e időm dolgozni, de én csak nemet mondtam és eljöttem."

1 héttel később Carlost Londonba invitálták, hogy találkozzon Simon Cowellel. "Körülírta a zenét. Ahogyan beszélt, képes lett volna meggyőzni bármivel kapcsolatban. Szerettem az operát, de egy picit untam is, mert ez a klasszikus világ időnként divatjamúlt, és én olyan srác vagyok, aki szeret újdonságokat kipróbálni. De mindezek ellenére is nemet mondtam."

De barátnője hajthatatlan volt, és újra beszélt vele. "Mindig a nőkre kell hallgatni" - mondja Carlos mosolyogva. Az Il Divo saját bevallása szerint sem könnyű. "Valódi kihívás volt az önérzetemnek más nagyszerű énekesekkel együtt lenni, megosztani a dalokat. Nagyon örülök neki, hogy végül megtettem, lenyűgöző tapasztalatokat szereztem. Rengeteget lehet abból tanulni, ha az ember másokkal együtt énekel. Rengeteg erő van abban, ha együtt éneklünk, és minden egyes alkalommal ugyanannyira lelkesít."